Nincs semmi értelme a szokásos bevezető faszságokban, bla bla szövegeknek. Mindig is utáltam a felvezető nyáladzásokat, egyszerűen a dolgok közepébe, in medias res vágni a legjobb és elmondani mit érzel, mit gondolsz, mit találsz féktelen jónak.
Nézem mostanában ezt a Budapest Éjjel-Nappal című sorozatot és egyszerűen hihetetlen mennyire lehet ebből is tanulni. Biztos rengeteg károgó van, aki lealázza, hogy megint valami reality szerű, aztán ő ugyanúgy nézi, és milyen primitív, stb. DE ezekből a karakterekből pontosan rájöhetsz arra, hogy úristen mennyire szerencsés vagy:D
Mennyire isteni és örömteli érzés, amikor megtalálsz valakit, aki valóban nevezhető a másik felednek. Aki iránt totális feltétel nélküli szerelmet érezhetsz, és a legmélyebb és legvonzóbb érzéseket táplálhatod, mert totálisa biztonságban lehetsz érzéseid viszonzása és elmélyülése ügyében. Úristen milyen jó érzés. Nagyon jó ez a reality show, mert abszolút ráeszméltet arra, hogy micsoda iszonyat öröm az, hogy megtaláltam már akire valóban vágytam. akivel közösen kihalásztuk egymást ebből a hihetetlen pocsolya szingli vízből, amiben a fél ország úszkál. Jééézusom mindig elmondom neki, hogy milyen hálás vagyok, hogy nem kell eljárkálnom randizgatni, meg ócska csöves partykon játszani az észt. Pörgetni a nem létező kocsikulcsot és előadni magam, hogy mekkora raj vagyok mindenki előtt, meg a fél világot megkaphatom, közben otthon vagy másnap reggel felkelve csak egy ugyanolyan szar senkiházi vagyok, mint akármikor máskor :DD Pontosan ezért jó ezt a sorozatot nézni, hogy lássam mennyire vergődnek és szenvednek az emberek. Hogy milyen iszonytató módon tudnak ragaszkodni ahhoz, hogyha véletlenül találnak egy olyan embert, akivel érzelmeket is cserélhetnek egymással. Nem csak a testiséget. Ezért becsülöm azokat, akik inkább választják a magányt és a visszahúzódást, mint azok akik gyilkosan ragaszkodnak ahhoz, hogy valakivel együtt legyenek, mert képtelen önálló gondolatokra és képtelen a saját énükkel együtt tölteni egy kis időt. Szerintem ezek az emberek félnek saját magukkal szembenézni.
Ájjjj, ez a sok ordítozás és nyöszörgés folyamatosan ráébreszt arra, hogy micsoda iszonytató öröm és fontosság a szerelem. A valódi és feltétel nélküli. Ami mostanában folyik Budapesten és ebben az egész rohadt mocskos fertőzött világban, az valóban egyszerűen rémisztő. Rémisztő látni, hogy emberek mennyire nem tudnak maguknak párt találni és mennyire képtelen valami minimális közös együttlétre, viszont ezt a borzasztó helyzetet palástolandó állandóan buliznak, szúrják-lövik-fújják-szívják magukat és megállás nélkül isznak azért, hogy megpróbálják elkendőzni.
Azt is baromi szánalmas látni, hogy ilyen partykon viszont annyira kibaszottul meg kell mutatni, hogy ez a nő az enyém és csak én érhetek hozzá, hogy az mindenkinek süssön. Úristen emberek ,mit akartok és kinek bizonyítani? Mire jó ez az egész hisztériás színjáték? Szerintem átlátszó, mint a szita, és totál megöli a hangulatát egy kellemes bulizásnak. Ezért nincs szükség szórakozóhelyre, hogy jól érezd magad, mert ezek az állandó ki ha én nem kulcspörgető gyurmatitánok úgyis elrontják a dolgokat.
Szóval, minden elismerésem aki jelenleg szingli és próbálna kievickélni ebből a gyötrelmes háborgó óceánból. hogy micsoda szarok lettek az emberek:D
